Imádtam Shane Tusup beszédét, mikor megkapta az Év edzője díjat. Egy ország imádta. Vannak szavak ugyanis, amiket gyakrabban kellene mondanunk. Sokkal gyakrabban, mint ahogy mondjuk. Beismerni, hogy hibáztunk, nehéz, csak az erősek képesek rá. De egy konfliktus megoldásának egyik legfontosabb lépése. Az ő példája mutatja, hogy megéri, mert erősebben jössz ki a helyzetből, mint ahogy belementél.

Miért használ ez a népszerűségnek, a szimpátiának? Mert emberek vagyunk. Senki nem szereti a tökéleteset. Azt szeretjük, aki olyan, mint mi. Aki hibázik, de hősként kiáll az oroszlánok elé, vállalva a hibáját. Csak akkor fejlődhetünk, csak akkor tanulhatunk, ha tudjuk mit rontottunk el. Ez a konfliktuskezelés alapja. És ki tud haragudni arra, aki hitelesen bocsánatot kér?

„Bocsánat.” Rövid, világos, letisztult üzenet, ami növeli a hitelességünket. A bocsánatkérés alternatívája a koszolás. Azaz megpróbáljuk mellébeszéléssel, semmitmondással kivágni magunkat a helyzetből.El tudunk képzelni egy mellébeszélő verziót is? „Hát tulajdonképpen ez egy nehéz év volt és én mindent megtettem, hogy jobb legyen, érthető, hogy ennek lehetnek esetleges következményei az ember életében, de tulajdonképpen az eredmény az, ami fontos és persze a kapcsolat is.” Vagy egyszerűen kimegy és nem mond semmit, csak megköszöni és átveszi a díjat.

Melyiktől lesz hiteles? Melyik nehezebb? Bocsánatot kérni, vagy mellébeszélni? Látszik ez Shane-en is: remeg a hangja, nagyokat nyel, nehezen veszi a levegőt. 

Két hasonló eset is eszembe jutott, amikor hősünk kiállt és beismerte, hogy hibázott. Az egyik Bill Clinton esete, az után a bizonyos Monica botrány után. Bocsánatot kért, a népszerűsége pedig soha nem látott magasságokba ugrott.

A másik egy sportedzőé, aki blogbejegyzésben írta meg, hogy mit rontott el egy felkészítés során. Sokak szemében keltett pozitív benyomást ezzel.

Ilyenkor persze sok ember reagál negatívan. Hiszen ha sebezhető vagy, ha megmutatod a hiányosságodat, mindig lesznek, akik „csámcsognak” rajtad. Nem kell velük foglalkozni.  

Írta: Szádvári Judit, kommunikációs tréning munkatárs, sportkommunikáció
Fotó: mno.hu