Kommunikációs szempontból a diktatúra roppant egyszerű. Teszed, amit mondok, vagy különben… Barcelonában ez a “vagy különben” a rohamosztagosok bevetése volt. Döbbenetes képsorokat, videókat láthattunk arról, amint álarcos fekete ruhás rendőrők feltartott kezű embereket vernek, rúgnak, nőket rángatnak a hajuknál fogva (honnan is ismerős ez?) és hajítanak békésen ülősztrájkoló tüntetők fejére, le a lépcsőn. Mindez a 21. században, egy európai országban. Ahol, ugye, elvileg demokrácia van. És mindezt úgy, hogy egyetlen európai uniós vezető sem mondta, hogy netovább. Mondom, kommunikációs szempontból a diktatúra roppant egyszerű. A zsigeri félelmekre épít, azt szítja minden üzenetével. Kommunikációs szempontból a diktatúra roppant hatékony is, pont azért, mert ilyen egyszerű. Mi emberek mind félünk. Féltjük a kevesünket, vagy többünket, amink van, amit még a magunkénak tudunk.
És mindig sikerül találni valakiket a diktatúra kommunikációs szakértőinek, akiktől kell és lehet félni, mert olyanok. Olyan veszélyesek. És meg van mondva nekünk mindig, hogy azok, akik tehát olyanok, miként veszélyesek mireánk nézve. A katalánok például teljesen alkotmányellenesen szerettek volna véleményt nyilvánítani egy őket érintő kérdésben. Vélhetné az ember, hogy egy demokratikus, európai uniós országban az ilyesmit tárgyalás útján rendezik. Ahol pedig nem, ottan a többi európai uniós ország fölhorgad de nagyon, mert ugye vannak európai értékek, meg eszmék, meg demokratikus hagyományok. Aztán jön ez a Barcelona-dolog és pont mindenkinek csak sumákolásra futja. A demokratikus európai országnak a demokratikus miniszterelnöke pedig nagy hangon telekiabálhatja a világot, hogy a rendőri fellépés arányos és indokolt volt. És mindenki bólogat szemlesütve az összes európai országban. Mi van?! Arányos és indokolt békés fegyvertelen civileket brutálisan összeverni?
Egy szavam nem lenne, (na jó, azért akkor is lenne) ha az összes szavazóhelyiséget megszállták volna, ha nem engedték volna be a válaszásra érkezőket, ha szétverik az urnákat, de embereket szétverni? A diktatúra egyszerű, annyira, hogy ő maga is fél. Úgy tűnik, a spanyol típusú diktatúra attól, hogy talán mégsem annyira alkotmányos megtiltani embereknek, hogy szavazzanak az őket érintő kérdésekről. És a félelem, lám csak, mindig agressziót szül. Vagy azt verik, aki hajlandó félni, vagy azt, aki nem. Olyan egyszerű ez, mint az ököl, amelyik nyomja erősen az asztalt. Minél jobban nyomja az ököl az asztalt, annál fájdalmasabb lesz neki másnap. És persze, olyan is van, hogy eltörik az asztallap, olyan erősen nyomja az ököl. De ha az asztallap eltörik, az ököl akkor csúnyán megsérül. Tudja ezt ő is, mégis mindig azt hiszi: még erősebben kell nyomni. Az asztallap pedig akkor teszi jól, ha nem hajlandó félni. A katalánok nem félnek. Ugye, a katalánok nem félnek?
- Barra Mária -
