Beszéljünk a félelemről. Senki sem szeret félni. Általában azt gondoljuk, hogy félni nem jó. Bár a „jobb félni, mint megijedni” közmondás látszólag az ellenkezőjét jelenti, inkább arra figyelmeztet, hogy ha időben félünk, kevésbé fogunk megijedni.

De miért félünk? És jó-e ez, vagy rossz nekünk? Azért félünk, mert nem tehetünk mást: így vagyunk „huzalozva”. Tovább megyek: igazából csak félni tudunk. Félelmünkben aztán vagy támadunk, vagy menekülünk, és ez így van jól, ez tette és teszi lehetővé a túlélésünket. Ha valakiről látom, hogy meg akar ütni, automatikusan elugrom az ütés elől. Ez a szó – automatikusan – azért fontos, mert ami bennünk fél, az az automatánk.

Az ütés elől való elugrásról ritkán szoktunk úgy beszélni: „úgy döntöttem, elugrom”. A „döntés” szóban ugyanis benne van a mérlegelés is. A döntés alternatívák közötti választást jelent. Az alternatívák felismeréséhez és a választáshoz viszont időre van szükség, míg az ütés előli elugrás azonnali reakció. Ha a túlélésért folytatott evolúciós küzdelem során mindig mérlegeltük volna, mi a helyes viselkedés, amikor szembejön a kardfogú, ma nem létezne emberiség. Tehát azért félünk, hogy sikeresen megóvjuk a testi épségünket, és életben maradjunk.

Akkor most jó, vagy rossz, hogy félünk? Jó, hogy félünk, amikor az életünk, testi épségünk, stb. veszélybe kerül. Ilyenkor ugyanis az automatánk „jobban tudja”, ütni, vagy futni kell. De rossz, hogy félünk, amikor a véleményünket kell kialakítani. 

Ezt az írást a "Hol van az agyban a politika" c. írás inspirálta. Ma már tudományos bizonyítéka van annak, hogy a konzervatívok jobban félnek, mint a liberálisok. Értsd: a konzervatív gondolkodású emberek félelmükben nem érveket hallanak, hanem veszélyeket és fenyegetést érzékelnek.

És mi a helyzet a liberálisokkal, ők jobbak? Hát nem! Ők meg túl kevés félelmet éreznek, emiatt aztán nem veszik észre, amikor a fürdővízzel kiöntik a gyereket is. És ez nagy baj. Mert néhány ritka kivételtől eltekintve nem a véleményünket osztjuk meg másokkal, csupán az attitűdjeinket. (Attitűd: értékelő elemet tartalmazó beállítódás, viszonyulás, lásd még: jó-rossz, igaz-nem igaz, stb.) Ezért aztán a liberális számára a konzervatívnak „nincs igaza”, és fordítva.

Egy ismerősöm – amúgy értelmes ember – mondta nemrég egy közös barátunkról: „Nem értem, Z hogyan lehet mélyen katolikus, amikor egyébként okos ember”. Ismerősöm nem templomjáró, és valószínűleg attól fél, hogy ha kiderül, hogy ebben a kérdésben másként gondolkodnak, az aláássa a barátságukat. Az is lehet, hogy valami mástól fél, de fél. És itt a lényeg: amikor félünk, akkor nem a problémáról beszélünk, hanem arról, hogy ki az erősebb, kinek lesz igaza, ki győz. Ahogyan a konzervatívok és a liberálisok is alapvetően erről vitatkoznak, amióta a világon vannak. 

De vajon van-e választásunk? Tehetünk-e mást, kikapcsolhatjuk-e az automatánkat? Igen, de ez nem könnyű, és úgy nevezik: Jelenlét. A Jelenlét a fókuszált figyelem állapota. Ilyenkor „kikapcsoljuk” az automatánk reakcióit. Nem menekülünk. Nem támadunk. Tehát nem a félelmeinkkel foglalkozunk! Ennek eredménye, hogy képesek vagyunk a problémát tárgyilagosan vizsgálni. Meghalljuk a másik érveit, és meg tudjuk különböztetni az érveket az attitűdöktől. A sajátunkat is!

De miért olyan nehéz az automatát kikapcsolni? A fentieken kívül azért, mert az agyunk fogyasztja a legtöbb energiát: a teljes energiafogyasztásunk 25%-át használja fel, ami rengeteg. Ezért aztán szeretjük pihenő üzemmódban tartani, és ebben segít az automatánk. A Jelenléthez viszont koncentrálni kell, fókuszáltan figyelni, és mérlegelni az információt: hiteles? Alá tudom támasztani objektív bizonyítékokkal? Megfelel az erről alkotott korábbi véleményemnek? Ha nem: lehetséges, hogy a korábbi véleményem nem volt eléggé megalapozott? Hol tévedek, mi az, amit az attitűdöm súgott? Egyetlen olyan kérdés van, amivel nem foglalkozom ilyenkor: az, hogy örülök-e az információnak, vagy nem. Ahol az újságírás szakma, pontosan ezt tanítják meg először minden újságíró-jelöltnek. Kicsit eltúlozva: hogy anyádnak se hidd el, ha a születési dátumát mondja, csak ha ellenőrizted.

A Jelenlétbe váltásnak nincs több titka, csak ennyi: ellenőrizd az információt az értelem fényénél, keresd a tényeken, hiteles, objektív forrásokon alapuló, ilyenekkel alátámasztott érveket, és ezeket akkor is fogadd el, ha nem örülsz nekik.

Barra Mária, a BARRA Kommunikációs Intézet alapítója