Frissítés: Hihetetlen, de szinte a cikk publikálását követő néhány órával újabb áldozat irányítja a reflektorfényt a témára. A MotoGP világbajnok Nicky Hayden-t kerékpározás közben ütötték el, állapota kritikus. (3:0)

Múlt héten elütötték Chris Froome-ot, a háromszoros Tour de France-győztest Franciaországban, ráadásul a járdán. Egy hónappal korábban halálra gázolta egy teherautó a Giro-győztes Scarponit Olaszországban. Mindkettőjüket kerékpározás közben ütötték el. Ez a két esemény megerősített abban, hogy a helyzet rosszabb, mint gondoltam és a témáról beszélni kell. Mert a békés együttélés feltétele a kommunikáció.

Az autósok és a kerékpárosok közötti ellentét régi. Régebbi, mint a sales-esek és a pénzügyesek közötti. Talán egyidős lehet a szomszédok közötti háborúskodással, ami általában valami apróság miatt indul. Sajnos, sok ilyen ősi ellentét van. És ha kivesszük a képből az őrült hadvezéreket, önjelölt igazságosztókat és zsigerből agresszíveket, akkor az összes ilyen háborúskodás alapja az, hogy nem értjük meg egymást. Csak a saját szemszögünkből nézzük az ellentétet és mindenféle rosszat feltételezünk a másikról. Mivel úgy gondoljuk, igazunk van, támadóan lépünk fel.

És is kerékpározom. Hosszú távú triatlonra készülök, ahol 180 km-t kell tekernem, ezért egy-egy edzésem gyakran 4 órás. Ilyenkor sokat találkozom a következőkben idézett mondatokkal (a trágár megjegyzéseket kivettem belőle). Mellé leírtam a válaszaimat is, hátha a végén jobban megértjük majd egymást.  

„Miért az út közepén biciklizel? Nem igaz, hogy úgy kell közlekedni, hogy más ne férjen el!” – Mert a szélén akkora kátyúk vannak, hogy ha belemegyek, biztosan elesem, vagy eltörik a kerekem…

„Miért az úton mész, amikor ott a kerékpárút? Építünk nektek külön utat, de semmi nem jó neked.” – Mindjárt rámegyek a kerékpárútra, de az imént kanyarodtam ide és azóta még nem volt lejáró. Vagy nem vettem észre, hogy hol lehet odajutni.

„Miért itt kell kerékpározni? Feltartod a forgalmat.” – Hol kerékpározzak?

Ilyenkor az autósok gyakran agresszíven lépnek fel: van dudálás, trágár szavak és bemutatás szép számmal. De sajnos van olyan is, hogy csak húsz centire kerül ki, rám húzza a kormányt, vagy megelőz, majd lefékez. Ezek viszont nagyon veszélyes manőverek egy „csupasz” kerékpárossal szemben.

Az ilyen reakciók pedig nem segítik a megoldást. Úgy, ahogyan más konfliktusok esetében sem az agresszió segíti a megoldást. A megoldáshoz ugyanis nem megbüntetni kell a másik felet, hanem megérteni.  

Svájcban, Ausztriában, Svédországban vagy Dániában kerékpározni egy álom. Nyugodtak, türelmesek az autósok. Nem dudálnak, nagy ívben kerülnek ki, nem vágnak eléd a lámpánál. Mert ott nagyon sokan kerékpároznak és tudják, megértik, milyen a biciklin ülni.

És azt is el kell ismerni, hogy sok esetben jogos az autósok felháborodása, a megértésnek ugyanis mindkét irányban működnie kell. Azok a kerékpárosok, akik vezetnek autót, sokkal figyelmesebbek, amikor a biciklin ülnek. Előre jeleznek, ha irányt váltanak, a kerékpárúton mennek, amikor lehet, és nem előznek váratlanul jobbról (legalább a kereszteződésben). Amikor sokan, csoportban kerékpároznak, hagynak 150 métert az autósnak, hogy bejöhessen közéjük, és ne egy busznyi embert kelljen egyszerre kikerülnie. Sőt, jeleznek, ha tiszta a terep és nyugodtan előzhet.

De ha csak annyit megteszünk, hogy beleképzeljük magunkat egymás helyzetébe, hamarabb sikerül majd megértenünk egymást. Ezzel pedig sokat nyerhetünk, és nem csak mi ketten.

 Szádvári Judit, vezető tanár Barra Kommunikációs Intézet