„Mi a célod?” – ez volt az új edzőm első kérdése, amikor először leültünk beszélgetni. „Ironman1, Nagyatádon” – adtam meg a választ, amit tulajdonképpen már ő is jól tudott (hiszen többek között ő inspirálta). Mégis fontos volt ezzel kezdenünk a közös munkát. Tisztáztuk a célt, így az konkréttá, világossá és egyértelművé vált mindkettőnk számára.
A kommunikációban, legyen szó megbeszélésről, tárgyalásról vagy előadásról, az első lépés mindig az, hogy kitűzöm a célt, amely mindenképpen legyen rövid, konkrét és világos. A célom lehet az, hogy bemutatok egy terméket. Az, hogy informálni akarom a felsővezetést a szakterületemről, hogy a legjobb döntést tudják meghozni. Vagy lehet az, hogy megállapodjunk egy üzlet részleteiben (ár, határidő, kivitelezés…). A célt már a legelején egyeztetni kell, mert így sok félreértést elkerülhetünk, és sok időt megspórolhatunk. Ez triviálisnak tűnhet, de tegye fel a kezét, aki még sosem érezte úgy, hogy a cél tisztázatlansága miatt csak az idejét rabolják. Ha megvan a célom, az olyan, akár egy világítótorony. Segít nekem a viharos tengeren navigálni: tudom, hogy mik azok a pontok, amelyeket érintenem kell és tudom, hol akarok kikötni.
Egyik kedvenc példám a cél kijelölésével kapcsolatban Donald Berwick története. Berwick egy egészségügyi ellátásokat fejlesztő intézet igazgatója volt, amikor kitalálta, hogyan menthetné meg nagyon sok ember életét. Az intézetében dolgozó kutatók olyan módszerekkel elemezték a kórházi páciensek ellátásáról fellelhető adatokat, amilyeneket az autógyártásban is alkalmaznak a futószalagról kikerülő autók minőségbiztosítására. Azt találták, hogy az egészségügyben a „hibaszázalék” 10-ből 1, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy például a páciensek 10%-a nem kapja meg időben az antibiotikumot, amit be kellene vennie. Ez sokkolóan magas hibaszázalék, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy más területeken sikerült a hibák számát 1000-ből 1-re (sőt, gyakran még ennél is jóval alacsonyabbra) csökkenteni. A magas hibaszázalék konkrétan azt jelenti, hogy az egészségügyi intézményekben sajnos minden évben emberek tízezrei, százezrei halnak meg fölöslegesen. Berwick úgy gondolta, hogy a kórházak használhatnának az iparhoz hasonló, szigorú folyamatszabályozást, ezzel csökkentve a magas hibaarányt és megmentve sok-sok emberéletet.
2004. december 14-én beszédet mondott kórházi dolgozók előtt: „Van egy elképzelésem arról, mit kellene tenni. Úgy gondolom, 100.000 életet fogunk megmenteni, és ezt 2006. június 14-ig el is fogjuk érni. A célunk tehát nem ’néhány’ élet megmentése, a határidő nem ’hamarosan’. A cél a 100.000 élet, a határidő pedig 2006. június 14. reggel 9 óra.” A jelenlévők megdöbbentek. A szám ijesztően nagynak, a határidő lehetetlenül közelinek tűnt. De Berwick nagyon is komolyan gondolta, amit mondott, ezt éppen a világos, konkrét célkitűzés tette egyértelművé, ami egyúttal a hallgatóságot is magával ragadta, energizálta.
A beszéd után 2 hónappal már több mint ezer kórház csatlakozott a kampányhoz! Az akció keretében hat konkrét intézkedés bevezetését javasolták ezekben a résztvevő kórházakban. Megtanították például a pácienseknek a ventilátor helyes használatát, elkerülendő ezzel a tüdőgyulladást, az egyik leggyakoribb kórházi halálozási okot. A betegek ágyát pedig olyan dőlésszöggel állították be, amely jelentősen csökkentette a helytelen fekvésből eredő, szintén nagyon jelentős halálozási kockázatot. Ahol megvalósultak ezek a javaslatok, döbbenetes változást értek el és ezek az első sikerek még több kórházat ösztönöztek a csatlakozásra. A folyamat a kezdeti lelkesedésből és energiából táplálkozva öngerjesztővé vált, újabb és újabb eredményeket produkálva.
2006. június 14-én reggel 9-kor Berwick fellépett az emelvényre, hogy nagyszámú kórházi dolgozó előtt beszámoljon az eredményekről:„Azok a kórházak, amelyek részt vettek a kampányban, becsült adatok szerint 122.300 életet mentettek meg.” Valamennyien el tudjuk képzelni, milyen ovációban tört ki a hallgatóság és milyen hátborzongatóan jó érzés lett úrra mindenkin, aki valamit hozzátett ehhez az eredményhez!
Ugyanilyen jó érzés volt számomra is, amikor a bevezetőmben megfogalmazott célt követve, 9 hónapos kemény munka után sikeresen részt vettem életem első nagyatádi ironman versenyén.
Ha megvan a cél, legyen szó sportról, egy termék eladásáról vagy a kórházi folyamatok megreformálásáról, akkor pontosan tudjuk, hová, hogyan és mennyi idő alatt akarunk eljutni. Egy jól megfogalmazott, konkrét cél (még ha szinte lehetetlennek tűnik is) folyamatosan motivál és energizál. Nap mint nap ott lebeg a szemünk előtt, hogy miért dolgozunk. Hajt bennünket előre és segít az akadályok legyűrésében.
Sohase sajnáljuk ezért az időt és energiát arra, hogy alaposan átgondoljuk és világosan, egyértelműen, frappánsan kimondjuk a célt a magunk és a velünk együttműködők számára! Egy jól megfogalmazott cél fél siker.
A cikk szerzője Szádvári Judit, a Barra Kommunikációs Intézet oktatója, triatlonista.
1Hosszútávú triatlon verseny, amely 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból, majd 42 km futásból áll. A három versenyszám ugyanazon a napon, közvetlenül egymás után teljesítendő.
